Miért került válságba a pénzügyi rendszer? Kikre, milyen hatással van/lesz a válság? Kik és miben felelősek a jelenlegi helyzet kialakulásáért? Hogyan állítható talpra a gazdaság? Ezek a kérések, s a kérdésekre adott lehetséges válaszok már csak a személyes érintettség okán is egyre többeket foglalkoztatnak. Amíg korábban kedvenc újságunk gazdasági rovatát azzal a lendülettel lapoztuk át, mint a sport iránt közömbös háziasszonyok a sportrovatot, ma sok futballszurkoló is előbb nézi meg az euró árfolyamát, mint a hétvégi forduló eredményeit.
Ezen cikk a fenti kérdéseknek egy sokkal személyesebb, ugyanakkor az egyének számára éppoly nagy (vagy nagyobb!?) jelentőséggel bíró leszűkítésével foglalkozik:
· Önt, az Ön háztartását hogyan, mennyiben érinti a pénzügyi válság.
· Miért került nehéz helyzetbe?
·
Terheli-e Önt bárminemű felelősség a kialakult helyzettel kapcsolatban?
Figyelem! Az utolsó kérdés szándékosan provokatív! Hiszek abban, hogy minden helyreállás alapja az, hogy az egyének, csoportok felismerik mi az amit rosszul csináltak, megbánják azt, és más, helyes magatartásformát vesznek föl.
Az első két kérdésre ahány ember, annyi válasz létezik. Az általánosítás, bizonyos hasonlóságok alapján való csoportosítás rossz diagnózist és téves kezelést szülhet. Mindenkinek más természetű és más súlyú problémákkal kell e nehéz időkben szembenéznie. Ezek megoldására, enyhítésére, növekedésének megakadályozására mindenkinek egyedi, személyre szabott megoldásra van szüksége.
Azok a hibák, amelyeket pénzügyi jellegű döntéseink meghozatalakor elkövetünk/elkövettünk ellenben mindannyiunknál hasonlóak. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan jellegzetes hibát, amelyek következményei miatt most sokan nehezebb helyzetben vagyunk mint ami körülményekből szükségszerűen adódna.
Nem vettük figyelembe a pénzügyi megoldások közötti választás óriási tétjétAutó vagy ingatlan vásárlásakor legtöbbünk nagyon körültekintően jár el: megfogalmazzuk konkrét elvárásainkat, nagyon figyelünk az ár/érték arányra, az összes lehetőséget számba vesszük, végül hosszas mérlegelés után megalapozott döntést hozunk. Majd besétálunk az autókereskedésbe/ingatlanirodába, aláírjuk a szükséges papírokat, köztük a hitelszerződést is. Vajon, ha a kiválasztott ingatlant 5-6 millió forinttal drágábban árulták volna, vagy a túl drágának tartott lakást 5-6 millióval olcsóbban adták volna ugyanazt a döntést hoznánk-e?
Ugyanakkor sokunkban fel sem vetődött, hogy ha a finanszírozási lehetőségeket hasonlóan körültekintő mérlegelés tárgyává tesszük, akkor szintén milliós nagyságrendű tételeket spórolhatnánk meg.
Hiányos információk alapján döntöttünk„Ön melyik hitelt választaná? Amelynek 40.000 Ft a kezdő törlesztőrészlete, vagy amelyiknek 50.000 Ft?” Ha mégis több ajánlat közül választottunk, abba a hibába eshettünk, hogy csak a kezdeti törlesztőrészlet vettük figyelembe a döntésünkkor, pedig devizakockázat miatt . a néhány hónapos kamatkedvezmények végeztével és az eltérő tőketörlesztési arányok miatt is ugrásszerűen megnőhet, vagy éppen folyamatosan emelkedhet a havi teher. Ezen tényezőket figyelmen kívül hagyva könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy noha a lehető legolcsóbb hitelt szerettük volna választani, mégis összességében több millió forinttal többet fizetünk ki a teljes futamidő alatt, mintha egy „középkategóriás” hitelt választottunk volna.
Figyelmen kívül hagytuk a kockázatokatAzok az amerikai bankok, amelyek tömegével adtak olyan jelzáloghiteleket, ahol a hitel összege magasabb volt, mint a fedezet értéke, és azok az adósok, akik devizahitel felvétele mellett döntöttek, de nem vették figyelembe, hogy hitelük törlesztőrészlete akár 20-30%-al is megemelkedhet, hasonló hibát követtek el. Nem tették fel a következő kérdést: Mi van, ha …? Semmilyen pénzügyi jellegű döntést nem szabad úgy meghozni, hogy a kockázatokat nem vesszük figyelembe, legyen szó akár hitelről, akár megtakarításról, akár befektetésről.
Nehezen váltunkMi magyarok pénzügyek dolgában sokkal lojálisabbak vagyunk a már jól bevált bankunkhoz, biztosítónkhoz, mint az európai népek többsége. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el. Csak azzal fogjuk tudni rákényszeríteni a pénzügyi szolgáltatókat, hogy jobbnál jobb ajánlatokkal versenyezzenek értünk, ha mi az ajánlatok és nem az emblémák alapján döntünk.
Túl sokat költöttünkAmíg fizetésünket egy összegben kézhez kaptuk, pénztárcánkba pillantva könnyedén felmérhettük, mennyi pénzt költhetünk még az adott hónapban. Ma, amikor csak annak nincs bankszámla hitelkerete és/vagy hitelkártyája, aki az ez irányú ajánlatokat kategorikusan visszautasítja, úgy költhetünk többet annál, mint amit megengedhetnénk magunknak, hogy csak hosszú hónapokkal később vesszük észre, hogy baj van. A hitelkártyák használata könnyen egy olyan adósság-csapdába juttatja használóját, amiből önmagában a túlköltekezés felszámolása sem jelent kiutat.
Jövedelmünkből nem raktunk félreVégezetül a magyar lakosság pénzügyi gyakorlatának legnagyobb hiányosságáról hadd szóljak néhány szót. A magyar emberek döntő többsége (tisztelet a kivételnek) semmiféle megtakarítással nem rendelkezik. Őket akár egy rövid ideig tartó, jövedelem kiesés vagy egy nagyobb váratlan kiadás is könnyen az ellehetetlenülés szélére sodorhatja. Ilyen helyzetbe jutva sokan hitelből kezdték a megélhetésüket is finanszírozni. Ez nehéz helyzet további elmélyülését eredményezte. Az ilyen adósságspirál nem csak az alacsony jövedelműeket fenyegeti, hanem mindenkit aki a nehezebb időkre gondolva nem képez pénzügyi tartalékot és azokat is akik egészségükre vagyontárgyaikra nem kötnek biztosítást.
Írásunk második része azokról a kapaszkodókról fog szólni amik a pénzügy helyreállásban fontos segédeszközök lehetnek.
Solymosi Gábor
független pénzügyi tanácsadó
