Mi a legjobb befektetés? I.rész

Mi jogosíthat fel bennünket arra, hogy egy befektetési terméket a „legjobbnak” minősítsünk? A magas hozam? Az alacsony kockázat? A magas likviditás? A biztos pénzügyi háttér? Esetleg más…? Nyilván a felsorolt szempontok mindegyike fontos lehet. Fontosságuk súlya nagymértékben függ az egyéni preferenciáinktól is (a későbbiek során felteszek a blogra/honlapra egy olyan kérdéssort, amelyre, ha őszintén válaszolnak, nagymértékben segítheti az elképzeléseiknek leginkább megfelelő befektetések kiválasztását). A személyre szabottság fontosságának hangsúlyozása mellett mégis kiemelnék kettőt a felsorolt szempontok közül: a hozam és a kockázat. Különböző portfóliójú, különböző kockázat-szintű befektetések összehasonlítását legalább olyan abszurdnak tartom, mint különböző sportágakat űző sportolók teljesítményének összemérését (persze mindkettőre találunk bőséges példát napjaink sajtójában). A megfelelő befektetési portfólió (sportág) kiválasztásakor a legfontosabb szempontok:
1., hogy mennyi időre szeretnénk a pénzünket befektetni,
2., milyen hozamot várunk el/ mekkora kockázatot vagyunk hajlandóak vállalni.

Ezen alapvető kérdések (és jó néhány részletkérdés tisztázása) után térhetünk rá arra, hogy az elvárásainknak megfelelő befektetési lehetőségek közül kiválasszuk a legjobbat.
a) Egy befektetés jobb mint a másik, ha azonos (nagyon hasonló) kockázat mellett magasabb hozamot ér el a másiknál.
b) Egy befektetés jobb mint a másik, ha azonos (nagyon hasonló) hozamot alacsonyabb kockázatvállalás mellett képes realizálni.
Persze azt előre szinte soha nem tudjuk, hogy egyes befektetések a jövőben milyen hozamot fognak elérni és az árfolyamok milyen széles sávban fognak ingadozni, de kellően hosszú időtávot választva a múltbeli hozamok, volatiritás alapján jó közelítéssel minősíthetjük azokat.
c) Egy befektetés jobb mint a másik, ha hasonló hozamot hasonló kockázatvállalás mellett képes elérni, plusz egy vagy több, olyan általunk kívánatosnak minősített tulajdonsággal rendelkezik, ami kiemeli a többi hasonló befektetés tengeréből.

Magas hozam, alacsony kockázat?!

Ha ezt a szókapcsolatot hallja valakitől, akkor pénzügyi sarlatánnal van dolga. A magas hozammal kecsegtető befektetéseknek mindig és kivétel nélkül magas a kockázata. Az alacsony kockázatú befektetésektől pedig soha ne várjunk magas hozamot. Jelen cikk keretein belül nem térek ki ezen állítás igazolására, de ha mégis létezne olyan befektetési forma, amely képes alacsony kockázat mellett magas hozamot produkálni, akkor ki lenne az az őrült, aki a rendkívül volatilis részvényekbe, vagy az aktuális infláció mértékét folyamatosan alulmúló banki betéti kamatok (ha a kamatadót is figyelembe vesszük) mellett hajlandó lenne lekötni pénzét. Tehát az aranyszabály: magas hozam – magas kockázat és alacsony kockázat – alacsony hozam.

És mégis?!

Léteznek olyan lejárati hozamgaranciát meghirdető befektetési alapok, amelyek egy nap kivételével ugyanúgy „viselkednek”, mint bármely más alap: aktuális árfolyamukat az alap portfólióját képező értékpapírok árfolyamának alakulása határozza meg. Az az egy nap ami kiemeli ezen garantált alapokat társaik közül: a lejárat napja (ugyanis ezek zártvégű alapok). Ekkor a teljes futamidő alatt elért legmagasabb árfolyamon számol el az alapkezelő a befektetőkkel. Azon befektetők számára, akik a lejárat előtt nem veszik ki pénzüket az alapból, ez az árfolyam-garancia egy folyamatos tőkegaranciát jelent. Kissé érthetőbben megfogalmazva: a befektetéseink értéke a lejárat napján nem lehet alacsonyabb, mint a teljes futamidő alatt elért legmagasabb érték, a garantált árfolyam szintje minden olyan esetben emelkedik, amikor az alap aktuális árfolyama felülmúlja az addig garantált szintet.


Ha ezt a rendkívül értékes garanciát az alapkezelő egy egyébként magas kockázatú és magas hozammal kecsegtető befektetési portfólió mellé adja, akkor a befektető szempontjából megvalósul a magas hozam – alacsony kockázat mellett abszurditása. Persze a teljes képet szemlélve nem tűnik el a magas kockázat, csupán arról van szó, hogy a befektető kockázatát az alapkezelő magára vállalja. Hogy miért teszi ezt? Jó kérdés. Az én személyes véleményem szerint azért, mert íly módon elérhetik azt, hogy a gazdasági válságok, visszaesések idején a befektetők ne vonják ki dollár-milliárdjaikat a részvényalapokból. Másrészt a lejárati garancia perspektívájával az alapvetően rövidtávú befektetéseket kedvelőket is sikeresebben teszik hosszú távú ügyfelekké. Harmadrészt ezen termékek egy olyan, értékpapír alapú befektetések számára eddig elérhetetlen, hatalmas célpiacon is képesek megállni a helyüket, amelyet a mindennemű kockázatvállalástól ódzkodó, hosszú távú megtakarításaikat is bankbetétekben tartó (a magyar lakosság többségét jelentő) tömegek képeznek.