Ha ezt a szókapcsolatot hallja valakitől, akkor pénzügyi sarlatánnal van dolga. A magas hozammal kecsegtető befektetéseknek mindig és kivétel nélkül magas a kockázata. Az alacsony kockázatú befektetésektől pedig soha ne várjunk magas hozamot. Jelen cikk keretein belül nem térek ki ezen állítás igazolására, de ha mégis létezne olyan befektetési forma, amely képes alacsony kockázat mellett magas hozamot produkálni, akkor ki lenne az az őrült, aki a rendkívül volatilis részvényekbe, vagy az aktuális infláció mértékét folyamatosan alulmúló banki betéti kamatok (ha a kamatadót is figyelembe vesszük) mellett hajlandó lenne lekötni pénzét. Tehát az aranyszabály: magas hozam – magas kockázat és alacsony kockázat – alacsony hozam.
És mégis?!
Léteznek olyan lejárati hozamgaranciát meghirdető befektetési alapok, amelyek egy nap kivételével ugyanúgy „viselkednek”, mint bármely más alap: aktuális árfolyamukat az alap portfólióját képező értékpapírok árfolyamának alakulása határozza meg. Az az egy nap ami kiemeli ezen garantált alapokat társaik közül: a lejárat napja (ugyanis ezek zártvégű alapok). Ekkor a teljes futamidő alatt elért legmagasabb árfolyamon számol el az alapkezelő a befektetőkkel. Azon befektetők számára, akik a lejárat előtt nem veszik ki pénzüket az alapból, ez az árfolyam-garancia egy folyamatos tőkegaranciát jelent. Kissé érthetőbben megfogalmazva: a befektetéseink értéke a lejárat napján nem lehet alacsonyabb, mint a teljes futamidő alatt elért legmagasabb érték, a garantált árfolyam szintje minden olyan esetben emelkedik, amikor az alap aktuális árfolyama felülmúlja az addig garantált szintet.
Ha ezt a rendkívül értékes garanciát az alapkezelő egy egyébként magas kockázatú és magas hozammal kecsegtető befektetési portfólió mellé adja, akkor a befektető szempontjából megvalósul a magas hozam – alacsony kockázat mellett abszurditása. Persze a teljes képet szemlélve nem tűnik el a magas kockázat, csupán arról van szó, hogy a befektető kockázatát az alapkezelő magára vállalja. Hogy miért teszi ezt? Jó kérdés. Az én személyes véleményem szerint azért, mert íly módon elérhetik azt, hogy a gazdasági válságok, visszaesések idején a befektetők ne vonják ki dollár-milliárdjaikat a részvényalapokból. Másrészt a lejárati garancia perspektívájával az alapvetően rövidtávú befektetéseket kedvelőket is sikeresebben teszik hosszú távú ügyfelekké. Harmadrészt ezen termékek egy olyan, értékpapír alapú befektetések számára eddig elérhetetlen, hatalmas célpiacon is képesek megállni a helyüket, amelyet a mindennemű kockázatvállalástól ódzkodó, hosszú távú megtakarításaikat is bankbetétekben tartó (a magyar lakosság többségét jelentő) tömegek képeznek.
És mégis?!
Léteznek olyan lejárati hozamgaranciát meghirdető befektetési alapok, amelyek egy nap kivételével ugyanúgy „viselkednek”, mint bármely más alap: aktuális árfolyamukat az alap portfólióját képező értékpapírok árfolyamának alakulása határozza meg. Az az egy nap ami kiemeli ezen garantált alapokat társaik közül: a lejárat napja (ugyanis ezek zártvégű alapok). Ekkor a teljes futamidő alatt elért legmagasabb árfolyamon számol el az alapkezelő a befektetőkkel. Azon befektetők számára, akik a lejárat előtt nem veszik ki pénzüket az alapból, ez az árfolyam-garancia egy folyamatos tőkegaranciát jelent. Kissé érthetőbben megfogalmazva: a befektetéseink értéke a lejárat napján nem lehet alacsonyabb, mint a teljes futamidő alatt elért legmagasabb érték, a garantált árfolyam szintje minden olyan esetben emelkedik, amikor az alap aktuális árfolyama felülmúlja az addig garantált szintet.
Ha ezt a rendkívül értékes garanciát az alapkezelő egy egyébként magas kockázatú és magas hozammal kecsegtető befektetési portfólió mellé adja, akkor a befektető szempontjából megvalósul a magas hozam – alacsony kockázat mellett abszurditása. Persze a teljes képet szemlélve nem tűnik el a magas kockázat, csupán arról van szó, hogy a befektető kockázatát az alapkezelő magára vállalja. Hogy miért teszi ezt? Jó kérdés. Az én személyes véleményem szerint azért, mert íly módon elérhetik azt, hogy a gazdasági válságok, visszaesések idején a befektetők ne vonják ki dollár-milliárdjaikat a részvényalapokból. Másrészt a lejárati garancia perspektívájával az alapvetően rövidtávú befektetéseket kedvelőket is sikeresebben teszik hosszú távú ügyfelekké. Harmadrészt ezen termékek egy olyan, értékpapír alapú befektetések számára eddig elérhetetlen, hatalmas célpiacon is képesek megállni a helyüket, amelyet a mindennemű kockázatvállalástól ódzkodó, hosszú távú megtakarításaikat is bankbetétekben tartó (a magyar lakosság többségét jelentő) tömegek képeznek.
