Legjobb befektetés az a „kaméleon”, amely a következő időszak gazdasági trendjeit előre érezve, „színét” (befektetési portfólióját) úgy változtatja meg, hogy ezt az időszakot a lehető legnagyobb haszon/hozam realizálásával zárja. Persze ilyen kaméleon nem létezik. Az előfordul ugyan, hogy valaki/valakik jól értik az idők szavát, de ők is hibáznak, vagy éppen csak egy jó, és nem a legjobb „színt” választják.
A pénzügyek területén nem (sem) elérhető a tökéletesség, ugyanakkor megéri törekedni arra, hogy minél jobban megközelítsük.
Cikkünk témája szempontjából kétféle típusú befektetői szemléletet különböztetünk meg:
1. a maga kezébe veszi a befektetése portfólióinak kezelését,
2. egy olyan befektetési terméket/szolgáltatást keres, amelynél elég egyszer a jó döntést meghozni.
Ez az írás azoknak szól, akik a befektetési portfóliójuk kezelését, változtatását szívesebben bízzák szakemberekre. (Egy későbbi írásomban megpróbálok azok számára is tanáccsal szolgálni, akik a portfólió-kezelés felelősségét és izgalmát maguk szeretnék átélni.)
Jó, kielégítő lépés az is, ha egy/több olyan portfóliót alakítunk ki, amely a hozam/kockázat/egyéb elvárásainknak megfelel és jóban-rosszban kitartunk mellette. Mivel ezen cikk keretében a lehető legjobb megoldás délibábját kergetjük, ennél mindenképpen jobb megoldást kell találnunk, ráadásul úgy, hogy a mi aktív közreműködésünkre ne legyen szükség.
Minden befektetési alap esetében kötelező az ún. befektetési politikát megfogalmazni (befektetési politika: a befektetési alap létrehozásakor megfogalmazott, a vagyon működtetésére vonatkozó alapelvek összessége, melynek alapján és figyelembe vételével hozzák meg befektetési döntéseiket az alapkezelő szakemberei). Ez a néhány sorban megfogalmazatott politika (milyen eszközökbe fektet; ha több eszközbe fektet, azok aránya (min., max.); cél, referencia-indexek; stb.) a kőbe vésett, megváltoztathatatlan törvénye az adott alapnak. Egyben ez a legnagyobb akadálya a tökéletességnek is. Ugyanis, ha aktuálisan egy olyan eszközbe, olyan arányban lenne érdemes átcsoportosítani befektetéseinket, ami a befektetési politika keretein kívül esik, akkor ezt csak az adott befektetési jegyek eladásával, majd egy új befektetés eszközlésével érhetnénk el. Azonban mi olyan, tökéleteshez közeli befektetést keresünk, ami nem igényli közreműködésünket…
Csigázhatnám tovább az érdeklődést, de nem szeretném a cikk érdemi részére a teljes olvasótáboromat elveszíteni. A legjobb megoldást (szerintem) az olyan strukturált értékpapírok/alapok jelentik, amelyek részben kockázatos, részben kockázatmentes eszközökbe fektetnek, de a hagyományos vegyes befektetési alapoknál nagyobb mozgásteret adnak, és nagyobb kötelezettséget rónak a befektetési alap kezelőjére. A befektetési politika itt a mögöttes eszközök felsorolását, és annak pontos meghatározását jelenti, hogy mikor, miért és hogyan alakítják ki az aktuális portfóliót. Ha kellően diverzifikált portfólióval dolgozhat az alapkezelő, és jól dolgozik, akkor élni tud azzal a lehetőséggel, hogy a befektetési portfólió összetételét legjobb tudása szerint számszerű vagy egyéb megkötés nélkül tarthatja karban.
Félreértés ne essék. Nem azt állítom, hogy strukturált kötvény/alap = jó befektetés. Nagyon sok múlik a mögöttes eszközök jó kiválasztásán (legyenek benne dinamikus növekedésre képes, abszolút kockázatmentes, hosszan tartó gazdasági depresszió idején is értéknövekedésre, vagy legalábbis értékmegtartásra képes eszközök). Sok múlik a portfólió aktualizálás gyakoriságán, és megváltoztatásának kiváltó okain. Hiába tökéletes ugyanakkor a befektetési politika, ha a befektetés kezelő szakemberek munkája nem magas színvonalú. Igazából az ő munkájuk tesz egy jó befektetést jóvá, gyengét gyengévé. A különbség a hagyományos befektetési alapok és a strukturált alapok között annyi, hogy az utóbbi esetben az alapkezelőnek sokkal nagyobb a mozgástere, lehetősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése